semmiség

kisfero:

Erről életem egyik meghatározó és egyben legszarabb élménye jut eszembe. 97 őszén, majdnem 24 évesen a munkahelyemen elzsibbadt az egész jobb felem. Ez tényleg olyan, mintha kettévágnának, az egyik feledet érzed, a másikat nem vagy alig. Egy kollágám bevitt a pécsi belgyógyászati klinikára, ahol csináltak egy ekg-t, de az orvos kérdéseire már nem tudtam válaszolni. EGYSZERŰEN NEM VOLTAM KÉPES SEM KIMONDANI, SEM LEÍRNI A SZAVAKAT. Gondolkodtam, tehát TUDTAM, hogy nagy baj van, de még magamban sem tudtam MEGFOGALMAZNI, mi lehet a baj. Aztán felmentem egy kórterembe, ahol életem legszomorúbb tíz percét töltöttem el, mert pl. fel akartam hívni anyámat, de rájöttem, hogy fölösleges, úgysem tudnám neki elmondani, mi van. Bejött egy orvos és kérdezgetni kezdett, meg kellett volna neveznem a testrészeket, de nem nagyon ment, emlékszem, hogy a térd szót sem tudtam kimondani. Aztán mire a haverjaim beértek a klinikára, rendbe jöttem. Még befektettek az idegklinikára négy napra, elvégeztek egy csomó vizsgálatot, de minden negatív volt. A diagnózis: stressz okozta keringési zavar a bal agyféltekében. Évekig rettegtem, hogy visszatér ez az állapot.

És most hallgassuk meg a Moby Dick Zsibbad az agyam című számát.

Hát igen - a haverjaid a lépcsőn felfelé azért izgatottan tanakodtak azon, hogy vajon mennyire kell óvatosan bánni idegklinikára került barátjukkal… de aztán persze úgy tettél, mintha mi sem történt volna (azon kívül, hogy egy kórház folyosóján feküdtél), szóval nem tudtunk sztorizni, hogy képzeld, a Feri… - úgyhogy bosszúból jó ideig durva poénok épültek az esetre. De ez is elmúlt.