Nagy összegben mernék fogadni, hogy fogalmatok sincs arról, hogyan kell szakszerűen disznót herélni (mondjuk ekkerjoz biztosan ismer több módszert is). Ha valaki ki akarja tanulni ezt a mesterséget, ez az 1959-es kép segítségére lehet.
Herélni jó.
Ezek túl nagy kanok, olyan nyolc-tízkilós korában érdemes herélni, egy nap alatt begyógyul nekik, és boldog eunuchként tekinthetnek a szebb jövőbe.
Egy erős ember hátsó lábánál fogja a malacot, ami a hasát mutatja a késnek, ilyen nagyokkal már birkózni kell, senkinek nem jó.
Nagyapám nem szívlelte a zsebpénzelést - nagyanyám is mindig titkon csúsztatott, mert ő meg nem bírta ki, hogy ne adjon -, de egyszer, még a nyolcvanasokba’ adott egy húszast. Konkrétan azért, mert segítettem neki herélni. Én mondjuk csak visításra emlékszem (de hát mindig visítottak, még oltásnál is), meg létrán rángatózó tömegre, hogy mozdultam volna bármit is, arra nem. Gondolom inkább bátorítás lehetett a pénz, befektetés a remélt jövőbe. De többet herélni nem mentem nagyapámmal, és állatorvos sem lett belőlem végül.





